Elmeselek egy tortenetet, amit az elobb hallottam a tortenet foszereplojetol.
Egy idos 83 eves neni; Mary az illeto.
Mamuszban, pizsamaban all elottem vallara egy barna kabat van teritve, ami minimum 3 szammal nagyobb ra.
A neni arra ker, hogy hadd hivjon fel egy telefonszamot, mert nincs mobil telefonja, es el szeretne erni a szomszedjat, hogy jojjon erte, es vigye haza.
Tarcsazok neki, nincs nala a szemuvege. Telefonon annyit mond a szomszedjanak, hogy
“szervusz Brenda, en vagyok Mary, a korhazban vagyok, hazaengedtek 5 nap utan…karacsonykor a mentos azt mondta, hogy 24 oram van hatra…de jol vagyok…koszonom, itt varlak.”
Erre nem tudtam nem rakerdezni.
Mary erre elmeselte a tortenetet, ami szenteste kezdodott.
Mivel nincs mar elo rokona, az egyetlen lanya tavaly ment el ..igy egyedul el..szep lassan feladta, ugy erezte,nincs miert ennie, innia, elnie…es a vacsorabol kis falatka szendvics lett, abbol egy szelet csokolade, majd az sem…azt mondta, nem erzett ehseget, szomjat…szenteste rosszul lett, es azonnal kihivta a mentoket, hiszen azert meghalni nem akart…
A mento kijott, es azonnal megallapitotta, hogy a neni kiszaradt, es sulyosan alultaplalt.
Azonnal bekotottek neki a ketfele infuziot, egyikben sos folyadek masikban tapanyagok csopogtek a testebe.
A neni aki elottem allt vekonyka, de jokedvu, vidam, szellemileg friss, humoros es nagyon kedves ember volt.Jokat viccelodott, nevettunk a viccein, tenyleg szorakoztato tarsasagnak talaltam.
Azt mondta, mostmar oda fog figyelni, tudja, hogy a teste is fontos nem csak a lelke, inni es enni igenis kell, es nem akar visszajonni a korhazba, holott halas az orvosoknak, akik nem hagytak meghalni szenteste.
Mikor Brenda a szomszedasszonya meglatta Maryt odarohant hozza, megolelte, es elsirta magat.
Azt mondta a konnyei mogul, hogy 3 napja nezi Mary ablakat, hogy mikor gyullad fel a villany odabent….es mar atmasztak a keritesen, hogy benezzenek, de nem lattak odabent senkit..eppen azon tanakodtak, hogy betorik az ajtot, es bemennek….es ekkor jott a hivas Marytol.
Mielott elment meg egyszer visszajott hozzam, megszoritotta a kezem, elkoszont, es boldog uj evet kivant nekem es a csaladomnak.
Azt mondta, ne aggodjak, vigyaz magara, ertekeli, hogy kapott meg egy eselyt.
Azota itt ulok es mosolygok…
Sajnos nem tudom a vezeteknevet…de azt hiszem felhivom az osztalyt, ahol volt, es megtudakolom…kuldeni akarok Neki egy levelet.vagy kepeslapot….vagy viragot….vagy nemtom….de valamit muszaj….
Kell a lelkemnek.
Szep tortenet, ugye????
(megtudtam a nevet, cimet kikerestem a gepbol…irok neki.)
Megható történet és sajnos valóságos.Megértelek,hogy megsajnáltad szegény kis öregasszonyt.Mit gondolsz,nem kellene-e néha ránézni a levélíráson kívül is,talán nem ártana,ha Brendán kívül más segítsége is lenne?Messze lakik Mary?
VálaszTörlésHallgass a szívedre és tedd azt amit érzel.
Cuppolom Micikémet!
Istenem, ez annyira felkavaró volt és megható. Nagyon jó volt olvasni, és nagyon szívesen olvastam volna tovább...
VálaszTörlésMindenképpen mesélj, ha léptél valamit a néni felé. Örülnék neki nagyon,ha még tudhatnánk róla! Pusz
Engem is meghatott, és azt hiszem én sem bírnám ki hogy "csak úgy " elmenjen.
VálaszTörlésSzép történet volt, és én is kíváncsi vagyok mi lesz vele. Rossz lehet ilyen idősen egyedül. Anyu múltkor egy nénivel beszélgetett a kórházban, aki leesett az ágyról és 2 napig feküdt a földön étlen- szomjan míg rátaláltak.:(
VálaszTörlésNa mi a terv?
VálaszTörlésÍrsz Marynek,vagy meglátogatod majd?
Írtam Neki, megvárom, válaszol-e, és ha igen, akkor meglátogatjuk egyik nap.Ígérem fotózok, ha már ennyien életük részének tekintik Mary nénit, köszi a szép szavakat, arik vagytok mind.
VálaszTörlés