Teszkó-para

Tesco szombat keso reggel, kora délután...igen...tízezer ember, lépni alig lehet, bár (gondolom ellenben az otthonival )legalább a kasszánál nem kell sorba állni 5 percnél többet, mert mind a 21 nyitva van.De nem is ez most a lényeg.
Lizzy és én úgy vásárolunk, hogy egy jó mély bevásárlókocsiba beültetem(mármint bele oda, ahova a cuccokat szokás tenni), onnan boldogan szemléli a dolgokat mindig, és van két kezem szabadon, nem kell fognom az övét.Ez mindig így megy, kisebb korában is mindig ott ült.A vásárolt cuccoknak a lábánál van egy üvegeknek vagy mittudoménmiknek elkülönített rész, pont akkora, ami nekem kell.
Ma is így indultunk neki.
Félig voltam kész a bevásárlással, mikor Lizu meglátott egy kislányt, aki az anyukája mellett sétált.Gondolt egyet, és kérte, hogy vegyem ki.
Mondtam neki, hogy csak akkor, ha okos lesz, és nem kószál el.
Azt mondta, ok.
KIvettem.
Egy pillanatig mellettem volt, és segített tolni a kocsit.Aztán meglátta a kislányt, és vége volt a memóriájának.......elfutott.
Odafutott a kislányhoz, aztán frissen jött szabadságának ízére ráérezve továbbrohant.
Elvesztettem szem elől.
Azonnal leparkoltam a kocsit egy szegletbe, rajta minden cuccunkkal (itt nem jellemző, hogy meglép vele valaki..)és bevetettem magam a tömegbe ...néztem balra...néztem jobbra....Lizzy sehol....
Hívtam hangosan...kezdtem pánikba esni...
Lizzy eltűnt.

Azonnal leforgott szemem előtt a Különvélemény című film kezdete, mikor is Apuka egy pillanatra nem figyel, és a fia ÖRÖKRE eltűnik...Leizzadtam, ordíthatnékom volt, és azonnal megragadtam egy ott dolgozót, hogy ELTŰNT A LÁNYOM, KB EKKORA, ILYEN A HAJA, ÉS EZT VISELT...menjem AZONNAL a hangoshoz, és mondja be,
mikor megláttam 5 sorral alrébb.


Odaordítottam, rám nézett, ez SZIKRÁNYI FÉLELEM NÉLKÜL a szemében, láthatóan semmit nem érzékelt abból, ami történt, ő csak futott 3 kört.
Felkaptam, és közölte, hogy:
Miért lihegsz Anya?Hova futottál?
Elmagyaráztam neki, és jól megijesztettem, hogy ha mégegyszer ilyet csinál soha többé nem fog látni, mert elveszik.
Nem nagyon ütötte szíven.

SOHA TÖBBET NEM HAGYOM, HOGY KISZÁLLJON A KOCSIBÓL.
Szörnyű volt, Soha nem éreztem még ekkora félelmet, egyszer talán közel jártam hozzá, mikor elbújt a szekrénybe, én pedig meg voltam győződve, hogy kiesett a csukott ablakon, és ha kinézek ott lesz az élettelen kis teste a füvön..brrrrrr........


Anyának lenni komolyan mondom horror.....